porc

Search results

Porc		l. Porcogó.
Sporco		l. Brutto.
Sporck		János, császári tábornok, �l. Westerlohban, �ck mellett, 1601. (nem 1595.), megh. 1579 aug. 16. Elszegényedett nemes �lők gyermeke volt s már korán mint közvitéz lépett a liga által toborzott hadseregbe, melyben végig küzdötte a 30 éves háborut. 1639. bajor lovasezredessé lépett elő; 1643. szerencsésen harcolt a franciák ellen s 1645. �ntette magát a Jankau mellett vívott ütközetben. Az 1647. nyár folyamán Werth oldalán mint dandárparancsnok titokban azon fáradozott, hogy a bajor sereget III. Ferdinánd érdekében Csehországba vezesse, ami azonban nem �lt. Miksa bajor választófejedelem által árulónak nyilváníttatván, S. császári szolgálatba lépett, bárói rangra emelkedett és Csehországban jelentékeny jószágokat kapott a császártól. Később mint lovassági tábornok Montecuccoli alatt szolgált a törökök ellen. 1663. mindketten �l nézték Érsekújvár és Léva bukását, de 1664. kivívták Szt.-Gotthard mellett a diadalt; ebben a csatában S. vezényelte a lovasságot a döntő támadásra. Ekkor birodalmi grófi címet nyert. 1670. a felvidékre küldték, hogy ott a felkelési mozgalmat elnyomja. 1672. Árva vármegyét szállotta meg rabló hadaival és a felkelő pórnép vezérét, Pika Gáspárt karóba húzatta, a felkelt falvak biráit pedig felakasztatta. 1673-74. a Rajna mellett és Belgiumban harcolt a franciák ellen. Ekkor azonban az elmebetegség jelei mutatkoztak rajta és e miatt visszavonult Csehországba, Hermanester kastélyba, hol meghalt. V. ö. Rosenkranz, Graf Johann von S. (Paderborn 1854); Löher egyik eposzában örökítette meg nevét (Allgem. Deutsche Biographie 35. évf. 265. oldal).
Toporc		(Toportz), kisközség Szepes vármegye késmárki j.-ban, (1891) 970 német és tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Itt jó tehénsajtot termelnek.
Porcus		(lat.) a. m. sertés (l. o.). L. még Babirussa.
Porcia		brugnerai és pratai herceg és gróf család, amely a régi Sicambriából származik, de a longobardok idejében Olaszországba, Friaulba vándorolt. A család Armanus v. Hermanustól vezeti le családfáját, mert a hiteles adatok csak ez időtől fogva vannak birtokában. Armanus egyike volt a legtekintélyesebb római főnemeseknek és amikor Attila 452-ben Aquileját ostromolta, mint fővezér esett el a harctéren. Az újabb korban P. (Sforzae) János fia János Ferdinánd gróf játszik nagyobb szerepet. A fiatal grófot ugyanis III. Ferdinánd császár rendeletére Lipót főherceghez, a későbbi császárhoz hivták meg játszó- és tanulótársul. A főherceg és a gróf között barátság fejlődött ki, amely annyira fennmaradt, hogy a főhercegnek trónra lépése után János Ferdinánd gróf egymásután �lt az uralkodói kegy különféle nyilvánulásaiban. Igy előbb Kejna helytartója, majd császári követ Velencében, később főudvarmester, valóságos belső titkos tanácsos, igazgató-kamarás, aranygyapjas vitéz és �l első miniszter lett. A császári háznak tett �nő szolgálataiért I. Lipót császár 1698-ban P. János Ferdinánd grófnak a hercegi címet adományozta �löttségi örökösödéssel. János Ferdinánd herceg utódai alapították a karintiai és krajniai hitbizományt, még pedig a karintiait János Károly herceg és a krajnait Ferenc Antal herceg P. Ferdinánd herceggel (�l. 1834. okt. 11. meghalt Spitalban a Dráva-melléken 1896 ápr. 20 az első ág kihalt és igy a hitbizomány és a rang a második, t. i. a Magyarországban az 1659. CXXXI. t.-cikkel honfiusított ágra szállott. A magyarországi ág feje volt Antal gróf császári és királyi kamarás és százados (neje Lubinszky Johanna grófnő), ennek gyermeke Otto gróf (megh. 1884.) cs. kir. dsidás-százados, kinek 1848. a magyar tábornoki rangot felajánlották, de ő családi �lményei miatt azt nem fogadhatta el. Ottó grófnak nemes Popovics Annával kötött házasságából származott Lajos herceg, a hitbizomány jelenlegi tulajdonosa, aki Bihar vármegye közéletében játszott kiválóbb szerepet. Ferdinánd herceg halála alkalmával a Herkules-fürdő kormánybiztosa volt, amelyről a hitbizomány átvételével lemondott és Magyarországból kiköltözött a Dráva mellett levő Spitalba. Gyermekei �l Aladár gróf az �lött; A magyarországi ág egykori birtokainak visszavételével a hercegi család a főrendiházi tagságot szándékozik megszerezni.
Porcius		Florián, botanikus, �l. Ó-Radnán 1816 aug. 28. Iskoláit Naszódon és Balázsfalván elvégezvén, 1844. a magasabb pedagogiai kurzusra és a neveléstan tanulmányozására Bécsbe küldötték, hol az 1844/5-1845/6-iki tanévekben az egyetemen a mezőgazdasági és botanikai előadásokat is hallgatta. Hazatérvén, a zágrai és a naszódi iskola tanára lett. 1849. Ó-Radnán a politikai adminisztráció terére lépett. 1854 óta jó ideig Czetz Antallal számtalan növénytani kirándulást végzett a vidéken. 1861. a naszódi �let önálló municipiummá szerveztetvén, P.-tradnai szolgabirónak választották meg, a következő esztendőben pedig az erdélyi gubernium a naszódi törvényszék asszesszorának nevezte ki, 1867. a naszódi végvidék alkapitányának választották, 1871. a III. osztályu vaskoronarendet kapta. 1876 nov. elején az egyesített Beszterce-Naszód vármegye árvaszékének elnöke, 1877 vége felé nyugalomba vonult és Ó-Radnán kis gazdaságot folytat 1882. a bukaresti akadémia működő tagjának választotta. A radnai havasok növényzetének átkutatásával P. nagy érdemeket szerzett. Nevezetesebb munkái: Enumeratio plantarum phanerogamicarum districtus quondam Naszodiensis (Kolozsvár 1878); Egy pár Baumgartentől kétesen irt helynév helyreigazítása (u. o. 1878); Flora phanerogama din fustulu districtu alu Naseudului (a Transsilvania folyóiratban 1881); Festuca nutans Wahlenb. (Nagy-Szeben 1865).
Fülporc		l. Fül.
Porcfű		v. porcsfű (növ.), l. Porcsín.
Porcsin		porcsfű, porcing v. pörcing, porcfű, porcsolán, porcogó-pázsit, disznópázsit (növ., Polygonum aviculare L.), virága a levél tövében nő, apró fehér vagy piros, levele szálas vagy szálas-lándsás. Mezőn gyakori fű, a legelő jószág megeszi, magvát a madár szereti. P.-nak különben a Kossuthcsillagot (l. o.) is nevezik.
Porció		(a lat. portio-tól), l. Adó.
Toporcsa		(Tschappertesch), nagyközség Szeben vármegye szerdahelyi j.-ban, (1891) 1530 lak.
Paizsporc		l. Gége.
Porcenyv		a. m. chondrin (l. o.).
Porcsesd		(Porkendorf), nagyközség Szeben vármegye nagyszebeni j.-ban, (1891) 1444 oláh lakossal. Az idevaló durva mészben cápafogakat találnak s cornicel (szarvacska) néven kinálják az idegeneknek.
Kannaporc		l. Gége.
Porcogó		v. porc (cartilago). A porcogós szövet igen fontos alkotó rész az ember testében; �tt előfordul, ahol csontok ízvápákban forognak, vagy ahol azok egymással kevésbbé mozoghatólag egybe van kötve. Igen rugalmas lévén a P., az érintkező csontvégek le nem törnek ugráskor vagy más erőművi behatáskor. E mellett az érintkező �letek sikamlósak lesznek, amit az �letekben képződő �leti nedv is elősegít. Kiszáradva, vizet vesztvén, � anyaggá válik; főzve kevésbbé ragadós s kihűléskor kocsonyásodó P.-enyvet (l. Chondrin) ád. Szövettani szerkezetre három fő alakját kü�k meg, nevezetesen a hialin, a recés v. ruganyos és a rostos P.-t. Ez utóbbinak faja a kötőszöveti P. (l. 1. ábra). A hialin P. (l. 2. ábra) sejtekből s hialin (ü�) alapállományból áll, a recés P. alapállományát rugalmas rece (l. 3. ábra) járja át, mig a rostos és kötőszöveti P. alapállományát kötőszöveti rostok alkotják. A hialin P. az �leti felszineken és a borda-P.-kban, a recés P. a fül kagylójában és a gégefedőben, a rostos és kötőszöveti P. pedig a csigolya közti P.-s korongokban, az ��regek P.-iban és feszesebb �leteket egybekötő P.-s-rostos kötelékekben van.
Porcsalma		kisközség Szatmár vármegye csengeri j.-ban, (1891) 1625 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, gőzmalommal. V. ö. Kiss K., A porcsalmai ref. egyház története (Kecskemét 1878).
Porcellán		(a portugál porcellana szótól, mely az u. n. porcelláncsigát jelenti), fehér, finom agyagáru, melynek cserepe tömör, nem likacsos, kagylós � és a mellett - a kőanyagáruktól való �lönböztetésére - áttetsző. ��nk kemény v. földpátos P.-t, alkalikus földfémes mázzal és puha P.-t, ólom-bóraxos mázzal. I. A kemény v. földpátos P.-t (pate dure) a khinaiak találták fel és Európában való gyártása csak 1709 óta ismeretes, mikor Böttger J. F.-nek �lt az Eueból származó kaolinból fehér P.-t előállítani. (L. Keramika és Böttger.) A kemény P.-t kaolinból készítik, melyhez földpátot, quarcot és esetleg kevés meszet is kevernek. A kaolint iszapolják és az iszaphoz finomra őrölt földpátot, quarcot vagy meszet kevernek. Az iszapos keverékről a felesleges vizet ezután - rendszerint szűrősajtóval - lepréselik és a nyert agyagkeveréket gödrökben vagy pincékben elteszik, mivel a tapasztalás azt mutatta, hogy a frissen készített keverék nem oly képlékeny, mint a régi u. n. rothadt agyagkeverék. A khinaiak és a japánok állítólag száz éves keveréket is dolgoznak fel, de rendszerint csak 6 héttől 1 évig teszik el az agyagot. A kemény P. összetétele különböző. Az a P., melyben sok az aluminiumoxid és kevés a quarc (p. a meisseni P., 34,7% Al2O3 és 57,8% SiO2), égetésére igen magas hőmérsékletet kiván. Az ilyen P. fehér, kevésbbé áttetsző, de technikai célokra a legjobb, miglen P. kevés aluminiumoxiddal és sok quarccal (p. khinai P.: 19,20% Al2O3 és 73,30% SiO2, vagy nymphenburgi P.: 18,65% Al2O3 és 73,84% SiO2) már alacsonyabb hőmérsékletnél ég ki, de az ilyen P. igen áttetsző, de inkább üvegszerű, könnyebben megreped és azért technikai célokra kevésbé alkalmas. Az ily, alacsonyabb hőfoknál készített P. alkalmasabb a szines díszítésre és azért dísztárgyak készítésére újabban még a nymphenburgi P.-nál könnyebben olvadó P.-t is készítenek) p. Seger-P.: 17,21% Al2O3 és 77,17% SiO2). A rothadt P.-keverékből gipszmintákban formálják a tárgyakat (l. Fazekas-korong) és szárítás után alacsonyabb hőfoknál először égetik, hogy a következő mázoláskor fel ne ázzanak. A P.-máz ugyanazokból az anyagokból �l, mint a P., csakhogy a mázban több az olvadó anyag (alkáliák és mész) és kevesebb aránylag az aluminiumoxid. A mázolt tárgyakat ezután megint tűzálló agyagból készített tokba (kaszettákba) rakják és másodszor oly magas hőmérsékletnél égetik, melynél a máz megolvad, miglen a cserép ugyanazon hőfoknál csak meglágyul, de alakját a tűzben még megtartja. Mivel a P. a tűzben megpuhul, és azért a tárgyak könnyen elhúzódnak és alakjukat megváltoztatják, a tárgyakat �kség szerint támaszokkal rakják be a tokba (1-5. ábra); a csészéket p. egy P.-lemezre fordítva égetik; a tárgyak minden szabadon kinyuló részét (p. valamely szobor kinyujtott kezét) megtámasztják, hogy a tűzben meglágyulván, alá ne sülyedhessen. Ezeket a támaszokat égetés után eltávolítják és a tárgyon látható nyomait (az érintkezés helyeit) lecsiszolják és rendszerint a festéssel és az aranyozással lehetőleg �ntetik. A P.-kemencék 2-3 kamrás, köralaku kemencék (6. ábra). A mázolt tárgyakkal megtöltött tokokat az alsó kamrába rakják (A), melyben a hőmérséklet legmagasabb, a felső B), csak a lehúzódó lánggal fűtött kamrában pedig a biscuitet és a nyers tokokat égetik. Eleinte lassan melegítik fel a kemencét, ezután oxidáló lánggal égetnek, hogy a tárgyakon netalán lerakódott korom elégjen, és végre, mikor már izzó a kemence, füstölgő, redukáló tűzzel folytatják az égetést, míg a kemencéből kihúzott próbákon a máz meg nem olvadt. A füstölgő tűzben égetett P. fehérebb lesz, mivel a benne lévő vasoxidullá redukált vas nem fest annyira mint a vasoxid, mely sárgára festi az árut. A kiégetett árut lassan hagyják lehűlni és kiszedéskor osztályozzák és esetleges kisebb hibákat lecsiszolják. Törött és használhatatlan, hibás tárgyakat összezúzzák és soványítóanyagul az agyagkeverékkel összeőrölik. A P.-t rendszerint csak utólagosan, mázfeletti festékekkel díszítik, melyeket muffelkemencékben alacsonyabb hőfoknál égetnek. Mivel a P.-kemence magas hőfokát csak az u. n. tűzálló festékek, a vasoxid, magánoxid, krómoxid, kobaltoxidul, nikoloxid, uranoxid, az arany- és platinafémek birják ki, a szines mázakat és a mázalatti festést eddig csak ritkábban alkalmazták. Jelenleg a szines dísztárgyakat oly P.-ból készítik, mely a szokottnál kevesebb aluminiumoxidot tartalmaz, tehát alacsonyabb hőfoknál is éghető (Seger-P.). Az ilyen P. palettája terjedelmesebb, mivel az említett tűzálló fémoxidokon �l a pink-colour és a �letek is alkalmazhatók. II. A puha P. finom, kagylós � s áttetsző, de nem oly tűzálló mint a kemény P. és ólmos mázzal van bevonva. A puha P. tehát nem oly tartós mint a kemény P., a hőfokváltozásokat nem birja annyira ki és máza megkarcolható. Előnye az, hogy már a mázatlan tárgyat annyira égetik, hogy áttetszővé legyen és csak a második tűzben égetik alacsonyabb hőfoknál a könnyen olvadó mázat. Mivel a mázatlan P. tehát a legmagasabb hőfoknak van kitéve, megtámaszthatják a puha P.-tárgyakat a �l, hogy a támaszok nyomai visszamaradnának. Tányérokat p. �re fektetve, igen vékony tárgyakat pedig egészen homok közé rakva, égetnek. Ilyképen tehát oly tárgyakat is készíthetnek a puha P.-ból, milyeneket kemény P.-ból alig lehetne előállítani, mert ennek mázához oda ragadnának a támaszok. Az igen finom, áttetsző puha P. ólmos máza a szines díszítésre is kiválóan alkalmas és azért minden technikai nehézségei mellett, a legfinomabb dísztárgyakat puha P.-ból készítik. ��nk: a) francia puha P.-t (fritten-porcellán, pate tendre, vieux-sevres), mely nem tartalmaz kaolint, hanem inkább átlátszatlan, �l olvasztott szilikátnak tekinthető. Előállítására először salétrom-, konyhasó-, timsó-, szóda-, gipsz- és homokból ü� anyagot, az u. n. frittát olvasztják. Ezt kimossák és krétával és márgával összeőrölik. A nagyon sovány anyaghoz tragant-gummit tesznek, hogy könnyebben formálható legyen. A különben is nehezen formálható anyagkeverékből leginkább öntéssel (l. Öntött agyagáruk) készitik a tárgyakat. A tárgyakat szárazon leesztergályozzák és ezután annyira égetik, hogy a cserép áttetszővé lesz. Az ilyképen nyert biscuitet ólomoxid-, homok-, hamuzsír- és szódából készített mázzal bevonják és másodszor oly alacsony hőmérsékletnél égetik, melynél a cserép még meg nem puhul. A francia puha P.-t 1750-1804-ig a sevresi gyárban készítették, de technikai nehézségei miatt a gyártását �ntették. Újabban jobb keveréket állítottak össze (porcelain tendre nouvelle), melyből 1888 óta megint gyártják a legfinomabb dísztárgyakat. b) Az angol P.-t (csont-P., pate tendre naturelle), leginkább Angolországban gyártják a szép, fehér szine és áttetszősége miatt finomabb P.-áruk készítésére alkalmazzák (gyártását l. Csont-P.). Az angol P.-biscuit igen sima, fényes �� és azért különösen a márványt utánzó biscuit-szobrok és dísztárgyak készítésére is alkalmazzák. Ilyenek p. a sárgás � parian és a fehér Carrara-áru. Irodalom: l. Magyar agyagipar.
Caporcianit		l. Laumontit.
Gyürüporc		l. Gége.
Porcogófű		(növ.), l. Pásztortáska.
Porcdaganat		(enchondroma), lényegileg porcszövetből álló új � daganat (neoplasma, álképlet). Rendesen a szervezetnek már normálisan is porcszövetet tartalmazó helyein v. szerveiben, tehát porcok, csontokon, p. a légcső �in fordulnak elő, de előfordulhatnak normálisan porcmentes szövetekben is, p. a fültőmirigyben, herében, mely utóbbi két helyen rosszindulatu daganatokkal, p. rákkal kombinálódhatnak. Szövetileg rendesen üvegporcból állanak, de tartalmazhatnak más porcféleséget is. Sejtjeinek száma, alapja, nagysága, elrendeződése igen változó. Véredényeket maga a porcszövet nem tartalmaz; ezek a lebenyzetes daganat lebenyéi között levő kötőszövetes résekben futnak el, de a P. táplálkozása igy is tökéletlen. Innen az igen gyakori nyálkás elfajulása a nagyobb � daganatoknak (e. mucosum) vagy nyálkás kötőszövetté való átalakulása (e. myxomatosum). Sejtjeinek nagyobb foku burjánzása a chondromát rosszindulatu chondroszarkomává vagy mixochondroszarkomává alakíthatja át. A nyákos elfajulás által valódi tömlős szerkezet (e. cysticum) állhat elő. Felléphet meszesedés vagy valódi elcsontosodás is (osteochondroma). A P.-okhoz számítják még (habár inkább a rostos daganatokhoz, fibromákhoz tartozik) az oszteoid chrondromát is, mely a meszesedést még el nem szenvedett csontszövethez áll legközelebb rokonságban. Ezen alak ritkán nyálkásodik el, de annál gyakrabban alakul rosszindulatu szarkomává (osteoid sarcoma), mely a belső szervekben létesít új, u. n. áttételi (metasztatikus) gócokat.
Porchártya		l. Szem.
Aalporcellán		khinai sárga porcellán 1700 �li időből.

Page 1

1 2 3 >

Next >